MILYEN CUKOR A NÁDCUKOR?
Őrület, hogy mi megy ezzel a cukor témával. Bódítják itt az embert mindenféle kristálycukrokkal, színezett és színezékmentes barna cukrokkal, répacukorral, cukorrépával, nádcukorral, édesítőkkel, eritrittel meg steviával. A franc se tudja ebben az édes nagy kavalkádban, hogy melyikkel mi van, mi meg lássuk be, ha valaki már szebben szürcsöli az édesített szmötyit, vagy lassabban szórja a porcukrot a sütire az Instan, simán mindent benyalunk. Azt, hogy az eritrit miért és mire jó, azt részletesen ITT már taglaltuk, most viszont górcső alá vesszük a másik, szintén sokak által megkérdőjelezett és óriási kamunak vélt nádcukrot.
A CUKOR AZ ISTEN
Az én hibám, hogy sokáig nem voltam tisztában, mi a helyzet cukor fronton. Azt ettük, ami volt a peremkerületi panellakás spájzpolcán. Kristálycukrot. Kilószámra hordták haza anyámék a piacról havonta, hogy legyen mit tenni a házi sütikbe és a kávéba. Aztán az évek során, főleg az életmódváltásnak köszönhetően, csak kikupálódtam cukor-ügyben, hiszen nem mindegy, hogy a #férjenbele engedélyezett elhajlós égisze alatt mikor mivel tömöm a testem.
NÁDCUKOR = CUKORNÁD
Aztán felkapcsolták a villanyt, és végre megértettem. A hagyományos kristálycukor, ami a legtöbb háztartásban megtalálható, cukorrépából készül, és vegyi úton nyeri el végső alakját kockacukor, porcukor vagy hagyományos kristálycukor formájában. A nádcukor viszont messzi földön készül cukornádból, amit levágást követően sajtolnak, szárítanak és centrifugálnak. Vagyis: a nádcukor az gyakorlatilag a cukornád végterméke. Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy ha azt látom egy zacskó cukorra cirádásan rápingálva, hogy „nádcukor”, és minimum kétszer olyan drága, mint hagyományos társa, akkor attól egyáltalán nem kell, hogy bokámig csússzon a bugyogó.
HAMIS A CUKOR
Többféle álláspont is létezik a nádcukor és a hagyományos kristálycukor egészségre gyakorolt hatását illetően, abban viszont nagyjából mindegyik megegyezik, hogy a kalóriatartalmuk minimális eltéréssel közel azonos. A nádcukorban többféle vitamint feltételeznek, de vannak, akik ezt is megcáfolják, ezért úgy döntöttem, maradok a saját véleményemnél, miszerint mértékkel kell fogyasztani, a vitaminpótlást pedig a helyes táplálkozással zöldségekből és gyümölcsökből kell bevinni. Félreértés ne essék, szerintem baromi jól hangzana, ha azt mondanám, azért eszem nádcukorból készült gesztenyepürét, mert van benne B-vitamin meg magnézium, de mégis, ki az a hülye, aki ezt nekem elhiszi? Hiszen hellyel-közzel ugyanazt tudja mindegyik.
MENNYI AZ EGÉSZSÉGES?
A túlzott cukorfogyasztás – tudjuk jól -, károsan hat az egészségre, ráadásul hamar függőség alakul ki. Szerintem nekem már a bölcsiben. Azt viszont tudom, hogy bármennyire szeretem az édességet, mértéktelenül nem falhatom. Tetszik vagy sem, kompromisszumot kell kötni. De miután megvannak a sarokpontok, hogy mikor mit eszek naponta ötször, simán belefér egy-két süti (nem tepsi, szelet!) vagy néhány gömb fagyi, amiről tényleg nem vagyok hajlandó lemondani. A hangsúly egyértelműen a mértéken van és azon, hogy a létfenntartásomhoz szükséges cukormennyiséget milyen formában falom. Vagyis: cukor nélkül iszom a kávét, de ha ráfanyalodom, felszippantok egy-két szelet habos franciakrémest. Vagy ha éppen cuki rózsaszín flamingós cukorkákat akarok csőr irányból beolvasztgatni a téli teámba, akkor a másik oldalon inkább eritritet ragadok, és sütök egy egészséges, cukormentes zabos-túróst.
Hiszen van az a cukormennyiség, ami alapjában véve nem dönti romba sem a diétát, sem az egészséget, de bármennyire is vágyunk az édes élményre, sajnos, az én legnagyobb bánatomra, a cukrot – legyen az bármiből – büntetlenül zabálni nem lehet.
